9. fejezet - Nem fogom hagyni

Sziasztok Directionerek!
Végre hazaértem, és már itt is van a 9. fejezet. Mint azt már említettem, visszahoztam a kommenthatárt, mostantól 12 darab komment kérnék szépen a következő fejezetért. 

*London, United Kingdom, Ronnie Butler szemszög*

- Szeretlek. - suttogta Zayn, barna tekintetét mélyen az enyémbe fúrva. Megsemmisülten, óriási szemeket meresztve néztem vissza rá. Csak álmodom. Ez megint csak egy rossz álom, amiből biztosan mindjárt felébredek. Biztosan így van. Így kell lennie. Zayn nem szerethet engem.

- Zayn én... - kezdtem, de mutatóujját finoman a számra téve jelezte, hogy ne szóljak semmit.

- Tudom, hogy Niallt szereted. Megértem. De én nem az a típus vagyok, aki csak ilyen egyszerűen feladja. Küzdök az álmaimért. - mosolyodott el halványan, majd kezét zsebre dugva elsétált előttem. Hitetlenül meredtem magam elé, próbáltam feldolgozni a történteket. Reméltem, hogy ez csak egy álom. Egy rémálom.

- Hát te mit csinálsz itt kint? Késő van. - karolta át a derekam Niall, mire csak egy halvány félmosolyt erőltettem magamra. - Baj van? - kérdezte ijedt arccal.

- Nem, nincs. Fáradt vagyok, ennyi az egész. - fúrtam bele arcom a mellkasába. Aprót bólintva végigsimított a hajamon, majd finoman lökdösve befelé terelt. Halkan felnevettem, majd ujjaim az övéire kulcsolva húztam egészen a szobaajtóig. Ott Niall megtorpant, maga felé fordítva jelentőségteljesen elmosolyodott, majd egy édes, hosszú csókot nyomva számra belökte az ajtót, ami hangos kattanással jelezte, hogy bezáródott.

- Hé, állíts magadon. – nevettem jelezve, hogy a többiek véleményem szerint már aludnának. Niall csak szívdöglesztően elmosolyodott, majd a pólóját kezdte lehúzni.

- Te… te mit csinálsz? – dadogtam égővörös fejjel.

- Átöltözöm. Gondolom, te sem szeretsz ruhában aludni. – vigyorodott el szívdöglesztően, mire még mindig paradicsomra hasonlító fejjel, szememet forgatva menekültem be a fürdőszobába. Hátam a falnak nyomva lassan ülőhelyzetbe csúsztam, és idióta hangon felröhögtem. Egy külső szemlélő komplett idiótának tartana, ha most meglátna. Nem értené, miért van ilyen hirtelen kitörő boldogságrohamom. Mert igen, boldog vagyok. Annak ellenére, hogy még mindig nem tökéletes az életem, boldog vagyok. De néha még most is akad egy-két hiba, ami megint csak a teljes összeomlás felé lökdös. Ez a hiba most Zayn. Le kell küzdenem a vele járó fájdalmakat, rendet kell tennem magam körül.

- Azt hittem már elaludtál a fürdőben. – röhögött Niall az ágyon ülve, mikor kiléptem. Egy másodpercig szúrós tekintettel néztem rá, majd én is nevetni kezdtem. Nem is gondolkoztam még el azon, hogy vajon hány milliárd lány szeretne most a helyemben lenni. Nagyon sok. Egytől egyig arról álmodoznak, hogy Niall egyszer majd felfigyel rájuk. És ezek között a rajongók között van ezerszer szebb és jobb, mint én. Akkor mégis miért engem választott?

- Tudtad, hogy gyönyörű vagy, amikor bambulsz? – zökkentett ki Niall édes hangja a gondoltat tengerből. Kettőt pislogva észrevétlenül megráztam a fejem, majd Niall mellkasába fúrtam.

- Jó éjt. – suttogtam mosolyogva, mire Ő egy rövid puszit nyomott a fejemre, és átkarolt. Még mindig mosolyogva hunytam le a szemem, hogy aztán elrepüljek az álmok világába.

                                                                               ***

- Felébredt a mi Csipkerózsikánk. – kurjantott egy hatalmasat Louis, mikor meglátta, hogy éppen vánszorgok le az emeletről. Szememet forgatva csaptam tarkón, majd a konyha felé vettem az irányt, de bár ne tettem volna. Belépve egy barna, zavarodottságot tükröző szempárral találtam szembe magam. Kikerekedett szemekkel meredtem az előttem álló Zayn-re. Eszembe jutottak a tegnap este történtek. Minden, amit Ő mondott. Hogy szeret. Tekintetem a padló felé fordítva, nagyokat nyelve kerültem ki a Malik fiút, aki még mindig maga elé meredve ácsorgott a falnak dőlve. Összerezzentem, mikor kézfejem az övéhez ért. Gyors mozdulattal kapta el a csuklómat, és maga felé fordított.

- Remélem jól megjegyezted, amit tegnap mondtam. Tudom, hogy most Niall a mindened. De ez nem lesz mindig így. Ha kell, küzdeni fogok érted. – mosolyodott el keserédesen. Lefagyva álltam előtte, egy hang sem jött ki a torkomon. Mire céloz? Választanom kellene közte és Niall között? Az lehetetlen. Idegesen téptem ki a kezem Zayn szorításából, majd sarkon fordulva a nappali felé indultam. Arcizmaimat próbáltam mosolygásra késztetni, de egyszerűen nem ment. Mindig ez van. Mindig elhatározom, hogy szembe nézek a problémáimmal, és leküzdöm őket. De mikor szembekerülök velük, akkor látom csak igazán, hogy mennyire nehéz leküzdeni őket. Szinte a sírba kergetnek.

*Zayn Malik szemszög*

Szemét vagyok. Szemét, önző dög. Szörnyeteg. Lehetne jobb dolgom is annál, minthogy magamat szidjam egy olyan dologért, ami elkerülhetetlen volt. A sorsom úgy akarta, hogy beleszeressek Ronnie-ba. Ennek pedig oka van. Kell lennie. Egyelőre csak azt tudom, hogy meg kell szereznem Ronnie-t. Bármi áron. Ha el kell vennem Niall-től, akkor el kell vennem. Belehalok, ha nem lehet az enyém. Furcsa, más lányok ennyi idő alatt már rég a lábaim alatt hevernének. Ő mégis más, mint a többi. Eddig nem vettem észre, de már régóta csak egyetlen egy érzelem vezérel. Fogalmam sincs mi ez, de felemészt. Gyengébb a dühnél, mégis erősebb a szeretetnél. Az agyam azt súgja, hogy menjek, és küzdjek érte. A szívem azt, hogy maradjak a seggemen, és várjam, hogy Ő válasszon. A legtöbb ember a szívére hallgat. Én nem. Nem fogom ölbe tett kézzel végignézni, ahogy a számomra talán legfontosabb személyt teljesen elszakítják tőlem.