12. fejezet - Demi

Sziasztok drága Olvasóim!
Tudom, már több, mint egy hete nem hoztam részt, ennek csak egy oka van, mégpedig, hogy elutaztam, és minden számításomnak keresztbe tett, hogy a nyaralásom helyszínén nem volt internet.
Köszönöm szépen a távollétemben összegyűlt kommenteket, nagyon jól esnek :)
Valamint ez úton szeretnék utólag gratulálni Gyurta Daninak az olimpián 200 méteres férfi mellúszásban megszerzett aranyérméért! #CongratsGyurtaDani ♥

*Ronnie Butler szemszög*

Hogy meddig futkároztunk még eszeveszettül London utcáin Niall-el, azt nem tudom. De végre visszajött az életerőm. Eldöntöttem, hogy soha többé nem leszek az a gyenge, szánalmas, már-már depressziós lány, aki csak magát tudja sajnálni. Nem. Ennek vége. Remélem örökké.

- Megvagy! Megint elbambultál. – röhögött Niall erősen átkarolva a derekam, hogy még csak véletlenül se szökhessek el. Hirtelen ötlettől vezérelve ördögien elmosolyodva vetettem hanyatt magam Niall-el együtt. – Hé! – kiáltott fel, majd felém tornyosulva csiklandozni kezdett.

- Hagyd… már… abbaaa… - könyörögtem a nevetéstől remegő hanggal. Niall csak ördögien felnevetett, jelezve, hogy nem tervezi végrehajtani a kérésem. Már éppen szólásra nyitotta volna száját, amit végül telefoncsörgés szakított félbe. Lemondóan sóhajtva halászta elő iPhone-ját a zsebéből, és fogadta a hívást. Nem, nem tervezem, hogy idegesítő, folyton féltékenykedő liba leszek, aki kihallgatja a barátja minden telefonbeszélgetését, ezért inkább pár lépéssel odébb álltam, és csak néztem, ahogy kissé gondterhelt arccal beszél a készülékbe. Akaratlanul is elmosolyodtam. Most komolyan minden fiúnak iPhone-ja van? Idétlenül kuncogni kezdtem a felfedezésemen, majd vetettem egy pillantást a zsebemben lapuló BlackBerrym-re.

- Ronnie! Haza… kellene mennünk. – jött oda hozzám Niall, remegő hangon, világfájdalommal és keserűséggel teli arckifejezéssel. Megijedtem. Értetlenül néztem fel Rá, de nem adott időt, hogy felfogjam mi is történt.

                                                               *Niall Horan szemszög*

- Nem, Niall, ez nem várhat. Megértem, hogy most Ronnie-val szeretnél lenni, de ez tényleg fontos. Siess, kérlek! – jelentette ki Liam ideges hangon. Szólásra nyitottam a szám, de nem hagyott rá időt, hogy bármit mondjak, lecsapta a kagylót. Mélyet sóhajtva, az idegességtől remegő hangon szóltam Ronnie-hoz, majd csuklóját megszorítva újra a London Eye felé kezdtem húzni. Ahogy sejtettem, Louis már ott állt a Range Rover mellett, és karba tett kézzel, komor, idegességet tükröző arccal várt minket.

*Ronnie Butler szemszög*

- Mekkora a baj? – kérdezte Niall, mikor beszálltunk Lou kocsijába.

- Elég nagy. Jelenleg szőke hajú, és nagyon nagy botrányokat tud csinálni. – válaszolt Lou. Niall arckifejezéséből ítélve én voltam az egyetlen, aki ebből az egészből nem értett semmit. Megsemmisülve fordítottam tekintetem az ablakra, az mellettünk elsuhanó autókra, alakokra. Nem hiszem el, hogy pont akkor történik valami, amikor végre eldöntöm, hogy erős leszek. Tényleg ennyire nehéz boldognak lenni?

***

- Mondjátok már el, hogy mi a franc van! – csaptam be idegesen magam mögött az autó ajtaját. Niall csak bátorítóan megfogta a kezem, Lou pedig megveregette a vállam. Nem mondtak semmit, hiába kérdeztem meg már vagy ötvenszer. A bejárati ajtónál megtorpantak. Mélyet sóhajtva, szememet forgatva előreléptem, és kinyitottam az ajtót, és beléptem. A nappaliban Liam és Harry ültek egy szőke hajú lány társaságában. A szemem sarkából láttam, ahogy Louis keze ökölbe szorul, Niall a fejét a föld felé fordítja.

- Demi. Minek köszönhetjük a látogatásod? – motyogta alig hallhatóan, még mindig a padlót pásztázva.

- Ne tettesd a hülyét, Niall. Nagyon jól tudod, hogy miért jöttem. – fordult meg a lány, így végre tisztán láthattam az arcát. Lefagytam. Döbbenet, és düh ült ki az arcomra. Demi Lovato. Az a Demi, akit annyiszor boronáltak össze Niallel. Az, akiről amióta tudom, hogy létezik, utálom. Elmondhatatlanul. – Megcsalsz? Egy ilyen szemét kis libával? – mutatott rám, mire ökölbe szorult a kezem, szemeim résnyire szűkültek. – És mindezt a sajtótól kell megtudnom? – tárta szét karját hisztisen.

- Hagyd abba Demi, nem érsz el ezzel semmit. Senki sem hisz neked! – emelte fel a fejét Niall, gyilkos, lenéző tekintettel nézve a szőke lányra.

- Úgy gondolod, Niall? Azt hiszed, hogy senki sem hisz nekem? Valóban? Akkor azt ajánlom, hogy figyelmesen olvasd majd végig a holnapi újságot. – vigyorodott el gúnyosan, majd csípőre tett kézzel kicsörtetett a házból.

- Ronnie, én nem… - kezdte Niall a magyarázkodást, de egy legyintéssel beléfojtottam a szót. Szememet lesütve siettem fel a szobámba, az ajtót hatalmas hangerővel vágtam be.

- Francba. – sziszegtem hátamat az ajtónak döntve. Nem eshetek szét. Kétségbeesetten néztem szét a helyiségben, hátha találok valamit, ami eltereli a figyelmem erről az egészről. Aztán a szemem megakadt Niall gitárján. Mélyet sóhajtva ültem le a földre, ölembe vettem, és megpengettem. Mély levegőt véve kezdtem dúdolni az éppen eszembe jutó dallamot.

„I'm at a payphone trying to call home, All of my change, I spent on you, Where have the times gone, baby it's all wrong, Where are the plans we made for two?”

*Niall Horan szemszög*

„I've wasted my nights, You turned out the lights, Now I'm paralyzed, Still stuck in that time, When we called it love, But even the sun sets in paradise”

Megsemmisülten magam elé nézve hallgattam, ahogy Ronnie énekel. Állítólag a Payphone a legjobb szakítós dalok közé tartozik. Nos, lehet, hogy ritkán mutatom ki, van, hogy egyáltalán nem. De talán az életemnél is jobban szeretem Ronnie-t. Gondolni sem merek arra, hogy elveszítem. Túl fontos, és túl sokat vártam Rá. Fogalmam sincs, hogy mit akar még tőlem Demi, de bárhogy is próbálkozik, nem fogja elérni, hogy szakítsak Ronnie-val. Legalábbis remélem. Abba belehalnék.

- Most már érted, Niall? Érted, hogy miért lenne mellettem nagyobb biztonságban? – ült le mellém Zayn. Mélyet sóhajtva bólintottam.

- Értem. De én nem fogom elengedni. Igen, tudom, önző vagyok. De Ronnie engem választott, és ha kell, foggal-körömmel küzdök azért, hogy velem maradhasson. Ezt már csak az tudja megváltoztatni, hogyha mégis Téged választ. De ezt erősen kétlem. – döntöttem hátra a fejem, és csak reméltem, hogy a hangomból nem volt kivehető a kétségbeesés. Mi lesz, ha mégis Zaynt választja?

„One more stupid love song, I'll be sick…”