14. fejezet - Csók az esőben

Hi Dears!

Ahogy ígértem, meg is hoztam a részt :) 

Nem is szövegelek sokat, remélem tetszik :)

5 kommentért cserébe jön a következő :)

♥

*Niall Horan szemszög*

Az ablakban ültem, és néztem, ahogy az esőcseppek örült ütemben érnek földet, hangos kopogás kíséretében. Felsóhajtottam, majd ujjaim közé vettem Ronnie egyik hullámos, barna hajtincsét, aki fejét a lábamnak döntve játszott a gitáromon. Felpillantva rám, elmosolyodott, majd újra belefeledkezett a játékba. Mosolyogva fordítottam újra tekintetem a zuhogó esőre. Vajon milyen érzés lehet esőben csókolózni? Azt hiszem, ezt mindig is ki akartam próbálni. 

- Terveztél valamit mára? – tette félre Ronnie a hangszert. Sóhajtva kászálódtam le az ablakpárkányról.

- Nem. Szeretnél valamit? – kérdeztem fél szemöldökömet felhúzva. Ronnie elmosolyodott, majd gondolkozni kezdett. Újabb sóhajtással nyugtáztam, hogy már megint egy idióta ötlettel fog előállni.

„- Ronnie, mit szeretnél ma csinálni? – fordultam barátom felé, aki éppen a játszótér kerítésén készült felmászni. – Fejezd már be! Leesel, és megütöd magad! – sóhajtottam, majd hátulról átölelve lefogtam a karjait. 

- És akkor mi van? Csak megütöm magam, nem töröm ki a nyakam. Bár jó lenne. – tette hozzá morogva. Felsóhajtottam, és átöleltem volna, ha nem lök el magától. Ronnie mostanában nagyon morcos. Fogalmam sincs, miért.

- Veronica, mondd már el, hogy mi a bajod! – szólok Rá erőteljesebb hangon, de Ő csak megvonja a vállát. – Kérlek. Bármit teljesítek, csak mondd el, hogy mi a baj. – váltok át lágyabb hangnembe. Ronnie egy pillanatra ördögien elmosolyodik, majd gondolkodni kezd. Na, jó, ez azt hiszem nem kellett volna. Megint az egész zsebpénzem Rá fogom költeni. 

- Vásárolni. A plázába. Utána pedig Starbucks-ba. – csillant fel Ronnie szeme, mire felsóhajtottam. Az itteni pláza köztudottan a világ legdrágább helyei közé tartozik. Na, jó, nem az, de egyáltalán nem mondható olcsónak. És a Starbucks sem. Belenéztem Ronnie csillogó szemeibe, de nem kellett volna. Gyönyörű őzikebarna szemeivel teljesen megbabonázott. Nagyot nyeltem, és egy „Rendben”-t kinyögve hátat fordítottam.”

- Egyébként, most már elmondod, hogy miért voltál akkor olyan bunkó mindenkivel? Főleg velem. – néztem Rá érdeklődő tekintettel.

- Te soha sem felejtesz? – nevetett fel, elvörösödve. – Igazság szerint… akkor jöttem rá, hogy totál beléd vagyok habarodva. –folytatta szája szélét rágcsálva, mire elvigyorodtam, és egy puszit nyomtam a szájára. 

- Akkor, mehetünk vásárolni? – kérdeztem még mindig vigyorogva.

- Neem, nem akarlak kifosztani. – vigyorodott el. – Menjünk ki megint a játszótérre.

- Zuhog az eső, szívem. – tártam szét a kezem nevetve.

- És? Hiába vagy ennyire édes, nem vagy cukorból. – vigyorgott, mire újabb puszit nyomtam ajkaira. 

- Rendben, menjünk. – adtam be a derekam.

***

Teljesen átázott, lelapult hajamat próbáltam normálisra varázsolni. Ronnie ezt megelégelve, nevetve borzolta össze, majd kijelentette, hogy „ez mennyire édes”. Mosolyogva öleltem át, arcom a nyakába fúrtam. Esőben csókolózni. Most megtehetném. 

- Kicsim. Valamit mindig ki szerettem volna próbálni. – suttogtam a fülébe, majd eltoltam magamtól annyira, hogy lássam az arcát.

- És mi lenne az? – mosolyodott el féloldalasan. 

- Ez. – suttogtam, majd ajkaimat az övére tapasztottam, mire Ő belemosolygott a csókba. Nyelvemmel szétfeszítve száját, szenvedélyes táncra hívtam a párját. Az idő bár hűvös volt, engem mégis melegség árasztott el. Mintha az esős londoni időben egy szivárvány jelent volna meg. Ez a szivárvány Ronnie. Színt hoz az amúgy szürke és komor, unalmas hétköznapjaimba. Ekkor hirtelen egy észbontó ötlet pattant ki a fejemből.

*Ronnie szemszög*

Esőben csókolózni? Csodálatos érzés! Mintha a lezúduló cseppek hirtelen megállnának, helyette kisütne a nap, és szivárvány keletkezne az égbolton. Ha ez még lehetséges, akkor ettől csak még jobban beleszerelmesedtem Niall-be. 

- Gyere, menjünk haza átöltözni. Utána pedig elviszlek vásárolni. – simított végig teljesen átázott hajamon, mire vigyorogva nyomtam egy puszit a szájára, és ujjaimat az övére kulcsolva visszafelé vettem az irányt.

***

- Niall, ez a pláza hatalmas! Hova megyünk először? – néztem Rá csillogó szemekkel. Bőség zavara. Niall mosolyogva mutatott rá egy üzletre, amire ránézve azt hiszem, még a szám is tátva maradt. Gyönyörű estélyi ruhák sokasága. Még mindig a sokk hatása alatt siettem Niall után, aki már bent állt az üzletben, és tanácstalanul nézegetett körbe. 

- Melyiket szeretnéd? – fordult felém, mire gondolkodni kezdtem. Körbe-körbe sétáltam, mígnem szemem megakadt egy hosszú, királykék ruhán. 

- Ezt. – nyomtam Niall kezébe, viszont közben megláttam még egyet, ami hihetetlenül tetszett. – És ezt is. Meg azt. Ezt. És ezt is…

Niall idegesen fújta ki a levegőt, mikor már majdnem tíz ruhát tartott a kezében. Idiótán felröhögtem, majd elvettem Tőle az egyik virágmintásat, és bevonultam vele a próbafülkébe. 

***

- Ronnie, már tizenegy darab ruhát felpróbáltál. Nem igaz, hogy egyik sem tetszik. – tárta szét a karjait idegesen Niall, mire elhúztam a számat, arcomat a padló felé fordítottam. 

- Nem az, hogy nem tetszik. Csak nem tudok dönteni. – motyogtam, és reméltem, hogy az így is elég ideges Niall nem hallotta meg. Hát tévedtem. 

- Istenem! Egyszer hozlak el vásárolni, máris a fél boltot meg akarod velem vetetni. – fújtatott, majd idegességében levert egy ruhát a helyéről. – Tudod mit? Nem érdekel a többi, ezt fogod felvenni, ezt már nem bírom tovább. – nyomta a kezembe a leejtett fehér, csipkés ruhát, aminek derekát egy fekete selyemöv díszítette. Niall nem hagyott rá időt, hogy felpróbáljam, azonnal kifizette, és karomnál megragadva húzott kifelé az üzletből. 

- Nagyon idegesítő voltam? – néztem fel Rá boci szemekkel. 

- Nem. – mosolyodott el halványan, majd egy puszit nyomva a homlokomra átvette tőlem a ruhát, és kézen fogva a kijárat felé kezdett húzni. 

***

Niall, amint beléptünk az ajtón, felzavart az emeletre átöltözni mondván, hogy már így is késésben vagyunk.  Azonnal a fürdőszoba felé vettem az irányt, enyhe sminket tettem fel, majd belebújtam a Niall által kiválasztott ruhába. A látvány megmosolyogtatott. Hihetetlen, hogy úgy is tökéletesen választott, hogy még csak meg sem nézte. Elindultam megkeresni Niall-t, bár keresésére nem igazán volt szükség. A lépcső alján állt, és gondolom, hogy rám várt. Először kicsit megijedtem, hogy mi lehet a baj, hiszen Niall úgy nézett rám, mintha csodát látna. 

- Valami baj van Niall? – kérdeztem tőle, ijedten, mire ő csak dadogott össze-vissza. Kuncogtam kicsit szerencsétlenkedésén, mire végre kinyögött egy normális mondatot.

- Gyönyörű vagy! – azonnal fülig vörösödtem, amit Ő csak egy mosollyal díjazott. Ujjainkat összekulcsolta, majd lassú léptekkel a kocsihoz indultunk. Niall kinyitotta nekem az ajtót, majd Ő is beszáll.

- Hova megyünk? – fordultam felé azonnal, mire Ő mélyet sóhajtott.

- Az titok. Majd meglátod, ha odaérünk. – kacsintott rám, mire én kicsit durcásan dőltem az ülésnek.

- Mikor érünk oda? – nyöszörögtem, kb., úgy 5 perc múlva. 

- Ronnie. Még csak 5 perce, hogy elindultunk! – szólalt meg erőteljesen Niall. Idegesen fújtam ki a bent tartott levegőmet.

- Jó, de mikor? Egyáltalán hova viszel Niall? – faggatóztam tovább, bár sejtettem, hogy úgy sem fogja elmondani.

- Már csak pár perc, és az meglepetés… - mosolyodott el, majd egy pillanatig rám nézett.

20 (!) perc után, végre leállította motort, és kiszállt az autóból. Másodpercek múlva, már mellettem állt, kezében egy kendővel!

- Nem, én azt nem fogom felvenni Niall! – néztem rá, hatalmas szemekkel.

- Nem, te nem is fogod felvenni, majd én rád adom. – mielőtt tiltakozhattam volna, a szememre helyezte a kendőt, a világ pedig elsötétült.

- Mi lesz, ha elesek? – kérdeztem félve Niall-től, miközben erősen kapaszkodtam belé. Sétálni bekötött szemmel, nem a világ legkönnyebb dolgai közé tartozik.

- Nyugi, nem fogsz elesni! Ráadásul, megérkeztünk. – felelte, majd éreztem, hogy mögém lép, és lassan leveszi a szememről a kendőt. Szemem felcsillant, amint megpillanthattam a meglepetésem. Egy kis tó partján egy gyönyörűen kivilágított pavilon állt, közepén egy megterített asztallal. Ekkor vettem csak észre, hogy a lábamtól egészen az asztalig rózsaszirmok voltak szétszórva. Niall felé fordultam, aki idegesen rágcsálva a száját ide-oda lépkedett. 

- Ez… ez gyönyörű! Köszönöm! – ugrottam a nyakába. Elmosolyodva egy apró puszit hintett a homlokomra, majd kézen fogva az asztal felé terelt. Mikor kihúzta nekem a széket, be kellett harapnom alsó ajkam, hogy visszafojtsam a kitörni készülő röhögést. Az egész úgy festett, mint egy romantikus filmben. Aztán megakadt a szemem az ételen, és ekkor végleg elszakadt a cérna.

- Te komolyan Nando’s csirkét rendeltél? – kérdeztem a röhögéstől könnyező szemmel. 

- Tudtam, hogy fel fog tűnni. – nevette el magát Niall is, majd majszolni kezdte a csirkéjét.

***

A Hold tompa fénye világította már csak meg a kis tó környékét. Tükörképe tisztán kivehető volt a víz felszínén. Niall mögém lépett, és derekamat átkarolva belepuszilt a nyakamba. Mosolyogva tettem kezemet az övére, majd oldalra fordulva egy puszit nyomtam az arcára. Visszafordulva, nevetve nyugtáztam, hogy már megint elkezdett esni az eső. 

- Gyere. – fogta meg a kezem mosolyogva Niall, majd kihúzott a már zuhogó esőbe. Pillanatokon belül átázott mindenem, de ez most nem érdekelt. Csak az én szőkehercegemre tudtam koncentrálni, akinek ajkai követelőzően kaptak az enyém után…