Hey, Directioners!
Ahogy ígértem, meghoztam a 13. fejezetet :) Ebben most végre tömör boldogság van, azt hiszem már ideje volt. :)
Köszönöm szépen a 7 darab kommentet, nagyon örültem neki :) Továbbra is fennáll az 5 kommentes határ!
Remélem tetszeni fog, jó olvasást :)
♥
*Ronnie Butler szemszög*
A nap sugarai
kíméletlenül sütöttek be az ablakon. Erősen hunyorogva résnyire nyitottam a
szemem. Fogalmam sincs, hogy mikor aludtam el, vagy, hogy hogyan kerültem az
ágyamba.
- Jó reggelt
Hercegnő! – simított végig az arcomon Niall, mire kipattantak a szemeim. –
Bocsánat a tegnapiért. Sajnálom, amit Demi művelt, ígérem, nem fog többé
előfordulni. – nézett rám sajnálkozó kölyökkutya szemekkel, mire csak
megfogattam a szemem, és beharaptam a szám szélét, hogy elrejtsem a mosolyom. –
Most nem fogsz hozzám szólni, igaz? – nevette el magát kínosan, majd felpattant
az ágyról, és engem is magával húzott.
- Lou, légy szíves,
kérdezd meg Niall-től, hogy miért ráncigál, és hová! – fordultam Lou felé a
nappaliban, tovább játszva a „nem szólok hozzád” játékot.
- Azt üzeni, hogy nem
mondja el. – vigyorgott Lou, majd tovább rágcsálva a répáját a konyhába
csörtetett. Szememet forgatva mentem Niall után, aki már az ajtót nyitotta ki.
Sóhajtozva követtem, ki az utcára, egyenesen a Range Rover-ig.
- Valaki mondja meg
Niall-nek, hogy nincs jogosítványa! Így nem vezethet. – kiáltottam el magam
ijedten, mire Niall csak vigyorogva előhúzta a zsebéből az említett tárgyat. Megforgattam
a szemem, és beültem mellé.
- Tényleg nem fogsz
szólni hozzám? – kérdezte látszólag teljesen komoran, de láttam egy
visszafojtott mosolyt a szája sarkában. Megráztam a fejem. – Majd meglátjuk. –
morogta ezúttal vigyorogva. Megint nem szóltam semmit, csak magamban mosolyogtam
egyet. Sóhajtva nyomtam be a rádió be/kikapcsoló gombját, és dúdolni kezdtem az
éppen akkor szóló dalt.
- I will break these chains that bind me, happiness will find me
leave the past behind me, today my life begins…
leave the past behind me, today my life begins…
- Nem gondolkoztál
még azon, hogy énekes leszel? Gyönyörű hangod van. – pillantott felém egy
másodpercre Niall, mire csak megvontam a vállam, és tovább dúdoltam.
***
- Kérdezze már meg
valaki ettől az őrülttől, hogy mit akar velem csinálni már megint! – fontam
össze magam előtt a karom durcásan, mikor Niall bekötötte a szemem.
Felröhögött, és megragadva a kezem, húzni kezdett. – És mondja meg valaki Neki,
hogy ha nem látok semmit, akkor előbb utóbb orra fogok esni. – tettem hozzá
morogva, mire Niall felkapott. Egy apró sikkantással nyugtáztam, hogy a lábam
alól eltűnt a föld.
- Azt hiszem, most
inkább örülök, hogy nem szólsz hozzám. Úgyis minden ötödik másodpercben
megkérdeznéd, hogy hová viszlek. – nevetett fel Niall, és bár nem láttam, de
tudtam, hogy ehhez egy grimasz is társult. Fejemet a vállának döntve
elmosolyodtam, és alsó ajkamat beharapva megakadályoztam, hogy kitörjön belőlem
a röhögés.
- Megérkeztünk,
Kisasszony. – állított két lábra a szőkeség, majd kioldotta a szememen lévő
kendőt is. Pár másodpercig még csukva tartottam a szemem, elgondolkodtam azon,
vajon mit is fogok látni. Végül egy nagy levegő kíséretében kipattantak a
szemeim. A szám is tátva maradt a csodálkozástól. A park, ahol álltunk, hasonló
volt, mint a régi játszótér Mullingar-ban. Ugyanúgy rozsdás kerítés vette körül,
ami előtt ugyanolyan fenyőfák álltak. Ugyanúgy régi, nem a legjobb állapotban
levő játékokkal volt teli. A hintában egy igencsak ismerős kislány hintázott,
mikor meglátott, kiugrott onnan, és rohanni kezdett felém.
- Ronnie! – vetette
magát a nyakamba. Egy másodpercig lefagytam. Nekem ismernem kellene Őt?
Gyerünk, Ronnie, gondolkozz. Összecopfozott, világosbarna haj, mogyoróbarna
szemek, aranyos frufru.
- Becca! – öleltem
magamhoz a kislányt, mikor rájöttem, ki is valójában. Becca. Az a Becca, aki
annyit segített, mikor nem is tudom hányadszorra voltam padlón Niall miatt. Azt
hiszem, rengeteget köszönhetek Neki.
- Hogy vagy? Ugye már
jól? Nincs már semmi baj? – hadarta aranyos hangos, ami megmosolyogtatott.
- Nem, már nincs. –
simítottam végig az arcán. Hihetetlenül örültem, hogy újra látom.
- Akkor jó! De ugye
nem ez az a fiú, aki annyira megbántott? – súgta sejtelmesen.
- De, Ő.
Megnyugodhatsz, már bocsánatot kért. – mosolyodtam el megint.
- Rendben, akkor azt
hiszem, nem ütöm meg. – közölte, mire felnevettem.
- Becca! – kiáltott
egy hang a távolból.
- Mennem kell.
Remélem, még találkozunk. – ölelt meg Becca újra, majd visszafutott. Intettem
még egyet a húgára váró Kylie-nak, majd Niall felé fordultam, aki zsebre tett
kézzel állt, és mosolyogva figyelt.
- Köszönöm. –
suttogtam mosolyogva, hiszen tudtam, hogy ezt az egészet Ő tervelte ki.
- Szóval ilyesmit
kell csinálnom abban az esetben, ha nem vagy hajlandó hozzám szólni. – jött
hozzám közelebb, és átölelte a derekam. Nevetve csúsztattam kezeim a tarkójára,
majd lábujjhegyre állva számat az övére tapasztottam.
- Valószínűleg. –
nevettem fel újra, mire szemét megforgatva csikizni kezdett. Ennek hatására
röhögve estem össze, és elfeküdtem a nedves fűben. Niall még mindig szüntelenül
és kínzóan csiklandozott, amit megelégelve elkezdtem csapkodni a kezét. –
Fejezd… már… beee… - nyögtem a röhögéstől remegő és elhaló hangon, majd egy
óriásit csaptam a karjára, minek következtében végre abbahagyta a kínzásomat.
Felültem, majd megtapogatva a fűtől átnedvesedett hajamat megint elvigyorodtam
azon, ahogy Niall egy óvódás módjára törökülésben hátat fordít, kezeit
összefonja a mellkasa előtt. – Durci-murci! Figyelj. Mi lenne, ha megint énekversenyt játszanánk? –
kérdeztem vigyorogva. Niall erre megfordult és csillogó szemekkel nézett rám.
„- Figyelj, Niall! Mi lenne, ha énekversenyt játszanánk? – kérdeztem óriási
vigyorral az arcomon a szőkeség felé fordulva.
- Énekversenyt? Azt meg minek? – nézett vissza rám, amolyan „hülyének
nézel?” pillantással.
- Énekverseny. Én énekelek egy dalt, Te pedig egy másikat. És utána Fifi
eldönti, hogy kié volt jobb. – mutattam a mellettem fekvő kóbormacskára, amit még
tegnap találtunk az út szélén.
- Rendben. Te kezded. – egyezett bele Niall.
- Süss fel nap. Fényes nap… - kezdtem, de Niall röhögése
félbeszakított.
- Ez olyan ovis! Dedós vagy! Nekem már nem is kell énekelnem, ez olyan
dedós, hogy megnyertem. – közölte röhögve, én pedig durcásan álltam fel, és
csípőre tett kézzel hazafelé vettem az irányt.”
- De most lehetőleg
ne nevess ki, és ne nevezz dedósnak. Ne felejtsd el, hogy egy álló napig haragudtam
Rád. – tettem hozzá még mindig mosolyogva.
- Nyugi, már nem
lennék olyan hülye. Én pedig egy álló napig átkoztam magam, amiért nem mentem
utánad, és egyáltalán amiért kiröhögtelek. – húzta el a száját, tekintetét az
égbolt felé emelve. – Te kezded. Csak ne megint a Süss fel napot. – emelte rám újra kék íriszeit nevetve. Szememet
megforgatva énekelni kezdtem egy éppen eszembe jutó dallamot.
- Now I'm climbing the walls, But you
don't notice at all, That I'm going out of my mind, All day and all night…
- Rendben, szívem, Te nyertél. – nyomott Niall a
számra egy rövid csókot nevetve.
- Nem, nem. Neked még
énekelned kell. – emeltem fel mutatóujjam szigorúan, mire Niall felsóhajtott.
Csillogó szemekkel
néztem Rá, talán még a szám is tátva maradt. Ő is engem nézett, gyönyörű
tengerkék szemeivel. Nekem énekelt. Csak nekem, nem másnak. Minden akaraterőmet
fel kellett használnom ahhoz, hogy ne sírjam el magam. Gyönyörű volt. És csak
az enyém.
Megbabonázva, szinte
egy másik világban éreztem magam. A mennyországban. Megint rádöbbentem, hogy én
valójában mennyire, de mennyire szeretem Niall-t. Szinte az életemet jelenti. Nem
tud érdekelni már, hogy hányszor bántott meg, vagy, hogy mennyit szenvedtem
Miatta. Már csak az érdekel, hogy mindennél jobban szeretem, és hogy Ő is így
érez. Remélem.
- Ez… ez gyönyörű
volt! Köszönöm. – ugrottam a nyakába könnyeimmel küszködve, aminek hatására
hátraestünk a vizes fűben. Nem szólt semmit, csak elmosolyodott, és ajkait az
enyémre tapasztotta.
- Szeretlek. Mindennél jobban…
Annyira jó!:D gyorsan kövit légyszííí!:)
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
TörlésSietek vele, és köszönöm, hogy írtál :)
♥
Bubu, ez annyira szép lett. *-*
VálaszTörlésTök jó, hogy most minden happy. :D
Siess drága! ;)
♥
Bubuka, köszönöm szépen :)
TörlésKehemm.. erre azért nem esküszöm meg :D
Sietek :)
♥
Jajj, nagyon jó lett! Imádom ezt a történetet! Hamar a következőt! :D
VálaszTörlésKöszönöm szépen, nagyon aranyos vagy :)
TörlésSietek, és örülök, hogy írtál :)
♥
Nagyon jó lett igazából ma találtam rád :D Egyből az összeset elolvastam <3 nagyon tetszik ez az egész és a 2fiú azt hiszem lesz még itt kavarc:).Mikor jön a következő?Remélem hamar várom!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy rám találtál :D
TörlésAmi a két fiút illeti, igenigen, lesznek itt még dolgok :D Nem hagylak Titeket unatkozni :)
Ha holnap lesz rá időm (és persze ha összegyűlik öt komment) mindenképpen felteszem :)
Örülök, hogy írtál, nagyon aranyos vagy :)
♥
Nagyon jóó lett! :)
VálaszTörlésHamar köviit!
Köszönöm szépen :)
TörlésSietek, és örülök, hogy írtál :)
♥
Nagyonjó! Kövit! :))
VálaszTörlésKöszönöm, sietek :)
Törlés♥