13. fejezet - Mindennél jobban

Hey, Directioners! 

Ahogy ígértem, meghoztam a 13. fejezetet :) Ebben most végre tömör boldogság van, azt hiszem már ideje volt. :) 

Köszönöm szépen a 7 darab kommentet, nagyon örültem neki :) Továbbra is fennáll az 5 kommentes határ!

Remélem tetszeni fog, jó olvasást :)

♥

*Ronnie Butler szemszög*

A nap sugarai kíméletlenül sütöttek be az ablakon. Erősen hunyorogva résnyire nyitottam a szemem. Fogalmam sincs, hogy mikor aludtam el, vagy, hogy hogyan kerültem az ágyamba.

- Jó reggelt Hercegnő! – simított végig az arcomon Niall, mire kipattantak a szemeim. – Bocsánat a tegnapiért. Sajnálom, amit Demi művelt, ígérem, nem fog többé előfordulni. – nézett rám sajnálkozó kölyökkutya szemekkel, mire csak megfogattam a szemem, és beharaptam a szám szélét, hogy elrejtsem a mosolyom. – Most nem fogsz hozzám szólni, igaz? – nevette el magát kínosan, majd felpattant az ágyról, és engem is magával húzott.

- Lou, légy szíves, kérdezd meg Niall-től, hogy miért ráncigál, és hová! – fordultam Lou felé a nappaliban, tovább játszva a „nem szólok hozzád” játékot.

- Azt üzeni, hogy nem mondja el. – vigyorgott Lou, majd tovább rágcsálva a répáját a konyhába csörtetett. Szememet forgatva mentem Niall után, aki már az ajtót nyitotta ki. Sóhajtozva követtem, ki az utcára, egyenesen a Range Rover-ig.

- Valaki mondja meg Niall-nek, hogy nincs jogosítványa! Így nem vezethet. – kiáltottam el magam ijedten, mire Niall csak vigyorogva előhúzta a zsebéből az említett tárgyat. Megforgattam a szemem, és beültem mellé.

- Tényleg nem fogsz szólni hozzám? – kérdezte látszólag teljesen komoran, de láttam egy visszafojtott mosolyt a szája sarkában. Megráztam a fejem. – Majd meglátjuk. – morogta ezúttal vigyorogva. Megint nem szóltam semmit, csak magamban mosolyogtam egyet. Sóhajtva nyomtam be a rádió be/kikapcsoló gombját, és dúdolni kezdtem az éppen akkor szóló dalt.

- I will break these chains that bind me, happiness will find me
leave the past behind me, today my life begins…

- Nem gondolkoztál még azon, hogy énekes leszel? Gyönyörű hangod van. – pillantott felém egy másodpercre Niall, mire csak megvontam a vállam, és tovább dúdoltam.

***

- Kérdezze már meg valaki ettől az őrülttől, hogy mit akar velem csinálni már megint! – fontam össze magam előtt a karom durcásan, mikor Niall bekötötte a szemem. Felröhögött, és megragadva a kezem, húzni kezdett. – És mondja meg valaki Neki, hogy ha nem látok semmit, akkor előbb utóbb orra fogok esni. – tettem hozzá morogva, mire Niall felkapott. Egy apró sikkantással nyugtáztam, hogy a lábam alól eltűnt a föld.

- Azt hiszem, most inkább örülök, hogy nem szólsz hozzám. Úgyis minden ötödik másodpercben megkérdeznéd, hogy hová viszlek. – nevetett fel Niall, és bár nem láttam, de tudtam, hogy ehhez egy grimasz is társult. Fejemet a vállának döntve elmosolyodtam, és alsó ajkamat beharapva megakadályoztam, hogy kitörjön belőlem a röhögés.

- Megérkeztünk, Kisasszony. – állított két lábra a szőkeség, majd kioldotta a szememen lévő kendőt is. Pár másodpercig még csukva tartottam a szemem, elgondolkodtam azon, vajon mit is fogok látni. Végül egy nagy levegő kíséretében kipattantak a szemeim. A szám is tátva maradt a csodálkozástól. A park, ahol álltunk, hasonló volt, mint a régi játszótér Mullingar-ban. Ugyanúgy rozsdás kerítés vette körül, ami előtt ugyanolyan fenyőfák álltak. Ugyanúgy régi, nem a legjobb állapotban levő játékokkal volt teli. A hintában egy igencsak ismerős kislány hintázott, mikor meglátott, kiugrott onnan, és rohanni kezdett felém.

- Ronnie! – vetette magát a nyakamba. Egy másodpercig lefagytam. Nekem ismernem kellene Őt? Gyerünk, Ronnie, gondolkozz. Összecopfozott, világosbarna haj, mogyoróbarna szemek, aranyos frufru.

- Becca! – öleltem magamhoz a kislányt, mikor rájöttem, ki is valójában. Becca. Az a Becca, aki annyit segített, mikor nem is tudom hányadszorra voltam padlón Niall miatt. Azt hiszem, rengeteget köszönhetek Neki.

- Hogy vagy? Ugye már jól? Nincs már semmi baj? – hadarta aranyos hangos, ami megmosolyogtatott.

- Nem, már nincs. – simítottam végig az arcán. Hihetetlenül örültem, hogy újra látom.

- Akkor jó! De ugye nem ez az a fiú, aki annyira megbántott? – súgta sejtelmesen.

- De, Ő. Megnyugodhatsz, már bocsánatot kért. – mosolyodtam el megint.

- Rendben, akkor azt hiszem, nem ütöm meg. – közölte, mire felnevettem.

- Becca! – kiáltott egy hang a távolból.

- Mennem kell. Remélem, még találkozunk. – ölelt meg Becca újra, majd visszafutott. Intettem még egyet a húgára váró Kylie-nak, majd Niall felé fordultam, aki zsebre tett kézzel állt, és mosolyogva figyelt.

- Köszönöm. – suttogtam mosolyogva, hiszen tudtam, hogy ezt az egészet Ő tervelte ki.

- Szóval ilyesmit kell csinálnom abban az esetben, ha nem vagy hajlandó hozzám szólni. – jött hozzám közelebb, és átölelte a derekam. Nevetve csúsztattam kezeim a tarkójára, majd lábujjhegyre állva számat az övére tapasztottam.

- Valószínűleg. – nevettem fel újra, mire szemét megforgatva csikizni kezdett. Ennek hatására röhögve estem össze, és elfeküdtem a nedves fűben. Niall még mindig szüntelenül és kínzóan csiklandozott, amit megelégelve elkezdtem csapkodni a kezét. – Fejezd… már… beee… - nyögtem a röhögéstől remegő és elhaló hangon, majd egy óriásit csaptam a karjára, minek következtében végre abbahagyta a kínzásomat. Felültem, majd megtapogatva a fűtől átnedvesedett hajamat megint elvigyorodtam azon, ahogy Niall egy óvódás módjára törökülésben hátat fordít, kezeit összefonja a mellkasa előtt. – Durci-murci! Figyelj. Mi lenne, ha megint énekversenyt játszanánk? – kérdeztem vigyorogva. Niall erre megfordult és csillogó szemekkel nézett rám.

„- Figyelj, Niall! Mi lenne, ha énekversenyt játszanánk? – kérdeztem óriási vigyorral az arcomon a szőkeség felé fordulva.

- Énekversenyt? Azt meg minek? – nézett vissza rám, amolyan „hülyének nézel?” pillantással.

- Énekverseny. Én énekelek egy dalt, Te pedig egy másikat. És utána Fifi eldönti, hogy kié volt jobb. – mutattam a mellettem fekvő kóbormacskára, amit még tegnap találtunk az út szélén.

- Rendben. Te kezded. – egyezett bele Niall.

- Süss fel nap. Fényes nap… - kezdtem, de Niall röhögése félbeszakított.

- Ez olyan ovis! Dedós vagy! Nekem már nem is kell énekelnem, ez olyan dedós, hogy megnyertem. – közölte röhögve, én pedig durcásan álltam fel, és csípőre tett kézzel hazafelé vettem az irányt.”

- De most lehetőleg ne nevess ki, és ne nevezz dedósnak. Ne felejtsd el, hogy egy álló napig haragudtam Rád. – tettem hozzá még mindig mosolyogva.

- Nyugi, már nem lennék olyan hülye. Én pedig egy álló napig átkoztam magam, amiért nem mentem utánad, és egyáltalán amiért kiröhögtelek. – húzta el a száját, tekintetét az égbolt felé emelve. – Te kezded. Csak ne megint a Süss fel napot. – emelte rám újra kék íriszeit nevetve. Szememet megforgatva énekelni kezdtem egy éppen eszembe jutó dallamot.

- Now I'm climbing the walls, But you don't notice at all, That I'm going out of my mind, All day and all night…

- Rendben, szívem, Te nyertél. – nyomott Niall a számra egy rövid csókot nevetve.

- Nem, nem. Neked még énekelned kell. – emeltem fel mutatóujjam szigorúan, mire Niall felsóhajtott.

- I’m think you pretty without any make-up on, I’m think you funny when, I tell the punch line wrong, I knew you get me, you let your walls come down,down…

Csillogó szemekkel néztem Rá, talán még a szám is tátva maradt. Ő is engem nézett, gyönyörű tengerkék szemeivel. Nekem énekelt. Csak nekem, nem másnak. Minden akaraterőmet fel kellett használnom ahhoz, hogy ne sírjam el magam. Gyönyörű volt. És csak az enyém.

- You make me feel like I'm living a teenagedream, The way you turn me on, I can't sleep, Let's runaway and don't ever lookback, Don't ever look back.My heart stops when you look at me, Just one touch, now baby I believe, This isreal, so take a chance, And don't ever look back, don't ever look back.

Megbabonázva, szinte egy másik világban éreztem magam. A mennyországban. Megint rádöbbentem, hogy én valójában mennyire, de mennyire szeretem Niall-t. Szinte az életemet jelenti. Nem tud érdekelni már, hogy hányszor bántott meg, vagy, hogy mennyit szenvedtem Miatta. Már csak az érdekel, hogy mindennél jobban szeretem, és hogy Ő is így érez. Remélem.

- I'ma get your heart racing in my skin-tight jeans, Be your teenagedream tonight, Let you put your hands on me in my skin-tight jeans, Be yourteenage dream tonight, tonight, tonight…

- Ez… ez gyönyörű volt! Köszönöm. – ugrottam a nyakába könnyeimmel küszködve, aminek hatására hátraestünk a vizes fűben. Nem szólt semmit, csak elmosolyodott, és ajkait az enyémre tapasztotta.

- Szeretlek. Mindennél jobban…