18. fejezet - Háború || part I.

Hey Beautiful! 

Sajnálom, tudom, hogy sokat késtem, remélem nem okozott nagy gondot. 

Más dolog. Iskola időben (vagyis hétfőtől) a tanulás le fogja kötni az időm nagy részét, ezért a fejezeteket csak szombatonként tudom majd felpakolni, remélem megértitek!

Megint más. A kommenthatárt újból feloldom. Remélem azért ennek ellenére is fogtok írni kommentet, ahogy eddig :)

*E/3, szemszög nélkül*

Ajánlott zene : ♫ (ha lejárt, indítsd újra)

Hirtelen jövő csend telepedett le a környékre. Ronnie könnyes szemmel nézett maga elé, néha rápillantott a mellette ülő Niall-re. Nem tudta, hogyan mondja el, nem tudott megszólalni. Az egész ház elcsendesedett. Odalent a maradék négy fiú is abbahagyta előző tevékenységét, mintha megállt volna az idő.

„Ha visszaforgathatnám az időt… - gondolta Ronnie – ha megváltoztathatnám a múltam, talán nem kellene most azon gondolkoznom, hogy vajon mit fog csinálni, ha megtudja…”

- Szólalj már meg, kérlek! Miről beszélsz? Mit nem tudsz elmondani? – tárta szét a karját ijedt arckifejezéssel Niall. – Jó, akkor megkérdezem Louis-t. Neki biztosan elmondtad. – állt fel az ágyról, és az ajtó felé indult. Ronnie megijedt. Louis-t nem keverheti bele még jobban. Így is eleget tett már. Hazudott Niall-nek, csakis miatta.

- Ne, várj! – kiáltott utána a lány. Niall idegességet tükröző sóhajjal fordult meg, kezét a zsebébe dugta.

- Nem értelek Ronnie. Ha Te nem mondod el, megkérdezem Louis-tól, akinek állítólag mindent elmondasz. – jelentette ki kissé gúnyos hangnemben. – Mi ebben baj?

- Majd én elmondom. Ülj le. – hadarta Ronnie. Nem mert a fiú szemébe nézni, továbbra is a padlót kémlelte. Niall a lány kérésének eleget téve újra helyet foglalt az ágyon, és kérdőn nézett fel Rá.

- Hallgatlak. – suttogta elhaló hangon. Ronnie nagyot nyelve próbálta összeszedni a gondolatait. Még mindig nem tudta, mit mondjon. Talán csak utalnia kéne rá? Vagy csak úgy egyszerűen mondja ki? Talán igazak lesznek a rémképei? Niall tényleg hazaküldené? Eszébe jutott, mikor Niall kijelentette, hogy összejött Holly-val. Akkor egy világ omlott össze benne, amit még két év alatt sem volt képes teljesen újjáépíteni. Ő nem kiabált Vele, nem küldte el a fenébe, de az teljesen más volt. Akkor Ők nem voltak együtt. Akkor még Ronnie-nak fogalma sem volt róla, hogy két év múlva itt fognak ülni arra várva, hogy Ronnie bevallja félrelépését.

- Zayn megcsókolt. – nyögte ki végül a két apró szót, ami a szívét nyomta. Niall felugrott helyéről, szemei villámokat szórtak, akár ölni is tudott volna velük.

- Hogy mit csinált? – kérdezte ökölbe szorított kézzel, mintha csak nem hallotta volna jól. Ronnie nem ismételte el előbbi mondatát, nem mert megszólalni. – Megölöm. – morogta a fiú, majd az ajtót feltépve őrült iramban trappolt le a lépcsőn. Ronnie nem bírta tovább, zokogva esett a földre. Tudhatta volna. Tudhatta volna, hogy Niall Őt csak szótlansággal, esetleg szakítással fogja büntetni. Tudhatta volna, hogy ez Zayn-nek fog jobban fájni.

*

- Zayn! – kiáltott Niall idegességgel, haraggal teli hangon, mikor a lépcső aljába ért. – Mit csináltál a barátnőmmel, Te szemét? Hogy volt hozzá merszed? Hm? Hogy lehettél egy ilyen utolsó mocsok? – tette fel levegővétel nélkül a kérdéseket, majd meg sem várva Zayn mondanivalóját ökölbeszorított keze hatalmasat csattant a Malik fiú arcán. – És te. – fordult ezúttal Louis-hoz. – Te a szemembe hazudtál. Azt mondtad, figyeltél rájuk. Pedig tudtad. Nagyon jól tudtad, hogy valójában mit csináltak. És mégsem mondtad el. – suttogta szemrehányóan. Louis egy ideig állta gyilkos tekintetét, aztán száját összeszorítva a vérző orrú Zayn-re pillantott. – Ti. – mutatott Liam-re és Harry-re. – Ti tudtátok? – kérdezte összevont szemöldökkel. A két fiú csak aprót bólintott. Louis elmondta Nekik. Muszáj volt, hiszen az SMS-t el kellett magyaráznia. Niall szólásra nyitotta a száját, de nem tudott mit mondani. Fejét alig észrevehetően megingatta, majd szemét lesütve kicsörtetett a házból, az ajtót nagy hangerővel vágva be maga után.

*

Niall nem tudta hová menjen, csak céltalanul bolyongott a városban. Úgy érezte elárulták. Még fel sem fogta teljesen. Nem hitte el, hogy a lány, akiről sok időn keresztül csak álmodozni mert, elhagyta, félrelépett. Csak most szerezte meg, és máris elveszíti. Csak ment, amerre a lába vitte, mert most így látta jónak. Így, hogy egyre távolabb van azoktól, akik elárulták, megsértették Őt. Majd ha kissé kitisztult a feje, ha nem lesz ennyire ideges, majd visszamegy. Addig nem. Az sem fogja érdekelni, ha hirtelen elered az eső, dörögni, villámlani fog. A bokrok, házak, autók mögött megbúvó lesifotósok is hidegen hagyták, gondoljanak, amit akarnak. Nem érdekelte semmi, csak Ronnie-n járt az esze. Eszébe jutott szinte az összes közös kiskori emlékük. Minden, amit együtt éltek át. Szerette volna ezeket az emlékeket újraélni még százszor, hogy soha ne vesszenek el. Mert ezek voltak, és lesznek a legszebb emlékek, amíg világ a világ.

*

- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. – simított végig Louis a zokogó Ronnie haján. Maga sem tudta, miért mondja ezt a lánynak, hiszen csak áltatja vele. Hiszen mindannyian tudták, hogy ebből jó már nem sülhet ki. Niall haragja most határtalan, és idő kell, ameddig lenyugszik. Ronnie-t nem fogja sem bántani, sem elhagyni. Ahhoz túlságosan is szereti. De Zayn-t távol kell tartani Tőle. – Zayn, azt ajánlom, aludj baseball ütővel. Még a végén Niall megfojt álmodban. Jut eszembe, van még itthon répa? – kérdezte Lou felvont szemöldökkel, mire mindenki arcán egy halvány mosoly futott át. Természetesen Louis nem várta, hogy már jól megszokott kérdése hallatán a jelen lévők hirtelen jövő röhögésben törnek ki, Neki jelen pillanatban még ez az apró mosoly is elég volt. Zayn-nek már nem vérzett az orra, csak Ronnie könnyei folytak még patakokban.

*

„Ideje lenne hazamennem.” – gondolta Niall, mikor az órájára nézett. Késő volt már, teljesen sötét. Vajon otthon mi vár Rá? A távozása után Ronnie rögtön rohant Zayn karjaiba? Vagy összecsomagolt, és elment? Ezer meg egy gondolat kavargott a fejében, nem tudta rendszerezni őket. Úgy érezte, szétcsúszott az eddig tökéletesnek látszó élete. Persze, nem volt az, csak látszólag. Az emberek tökéletesnek hitték. Elhitték, hogy Neki soha nincs semmi gondja. Hitetlenül elmosolyodva sétált tovább, már majdnem otthon volt. Soha nem gondolta volna, hogy a lány, akit szeret, a legjobb barátjával fog félrelépni. Hiszen ez íratlan törvény, nem? A legjobb barátod szerelmével ne kezdj ki. Zayn mégis megtette. Akkor mostantól Ők ketten többé nem barátok? Az erős köteléket elszakította a Ronnie iránt érzett szerelmük? Újra elmosolyodott, de ez a mosoly inkább egy fintorra hasonlított. Pár másodpercig még bámulta a bejárati ajtót, majd benyitott. A bent lévők tekintetét rögtön magán érezte. Felpillantott, Ronnie tekintetét keresve, de az Övét nem találta meg. A lány könnyes szemmel, üveges tekintettel nézett maga elé, majd lesütötte a szemét. Niall alig észrevehetően bólintott, majd felsétált a szobájába.